Munkáimról
A kép és a valóság viszonya, a kettő közötti átjárhatóság új lehetőségei érdekelnek. A formázott kép, így az absztrakció és a figurativitás összeegyeztethetőségének lehetőségei, a táblakép szerepének újragondolása foglalkoztat. Ösztönös festői gondolkodással szituációkat jelenítek meg, helyzetképeket viszek a vászonra. Keresek – megfigyelek, majd vázlatrajzokkal ”újraírok” élményeket. Egy festői, részben absztrahált képkompozíció részeseivé teszem mindezeket. Karakterükben megőrzött személyek, kiemelt pillanatok elevenednek meg ismét, s végül a képeimen egyszerre mozognak a mese és a realitás talaján. Festőileg a dolgok pontos megfigyelése és stilizálása egyszerre izgat. A kép (tárgy) mint újra összeillesztett látvány úgy bomlik a néző elé, hogy nem emel ki egyformán mindent, esetleges és a ”kép történetétől függ”, hogy melyik részlet marad rajzos, féltónusokkal megfestett, vagy realisztikus.
Képeimen egy stilizált rendszerbe foglalt világ, elképzelt terek és a pontosan megfigyelt valóság keveredik. Munkáim között szerepelnek önarcképek, a valóságból építkező, mégis elképzelt térben, szobabelsőben megjelenő barátok, személyek, az őket körülvevő hétköznapi tárgyakkal. A nőkről készült sorozatommal az egyéniség és a média sugallta nőkép disszonanciáit kutatom.
Kis történetnek tekintem mindegyik képemet. Személyes és hozzájuk fűződő, átgondolt tartalmakkal bírnak.
A képforma amelyet használok olykor kompromisszum a hagyományos kivágás és a formázott vászon között. A látott kép, ami a tudatunkban kirajzolódik összetett, több kis apró megfigyelés egymásra épülése. A szemünk folyton ugrál, vibrál, kiemel, ráközelít, eltompít. Így elképzelhetnénk, hogy a látvány nem a szokásos négyszög vagy téglalapforma, hanem egy általunk kialakított alakzat. Ezzel magyarázom egyes festményem formáját. A formázott vásznat, mint már egy meglévő festészeti tradíciót (pl. Frank Stella) egyesítem a figurális elemekkel.
Gyakran használok mintákat a háttérben. Fontosak a színek átgondolt viszonyai a képeimen.
A szinetistákhoz hasonlóan a tárgy pontos leírása helyett olykor annak lényegét és azokat az érzelmeket festem, amelyeket a tárgy, vagy a személy szemlélése, megismerése vált ki belőlem. Ez az elv azonban nálam társul egy realista ábrázolással. Szín és forma leegyszerűsítésére és szín és forma pontos megfigyelése egyszerre izgat. Mindez összesűrítve, körvonalakba zártan jelenik meg.